Trollokrul, fikagépekrül és egyéb ördögfattyakrul

Kedves naplóm! Tegnap igazán pompásan éreztem magam. A délelőtt forgatókönyvet írtam egy kiváló kollégával (nem árulom el a nevét, szia Lévai Balázs), délután pedig elmentem vadászni. Trollra mentünk a Facebookon a feleségemmel, akit egyébiránt Évukának hívnak (de te, kedves Naplóm, ezt már úgyis tudod). Trollra menni nem veszélytelen, a troll, bár kicsi, de alattomos és a harapása mérgező is lehet, ezért mindketten ezüst lábszárvédőt öltöttünk. A trollt nem érdemes első lövéssel elejteni, a vadászat sava-borsa, amikor először csak megsebzed, aztán nézed, ahogy vergődik. Tudom, kedves naplóm, hogy ez a te érzékeny liberális lelked számára durvának hat, de én régi kézikönyvekből tanultam a trollvadászatot, ahol a legfőbb szempont a vadász öröme. Ide is írom a címét:

Trollokrul, fikagépekrül és egyéb ördögfattyakrul, elrekkentésüknek és megnyuvasztásuknak külenb-külenbféle módozottyairul, avagy apage satanas;

Szerzette Delétos Boromir Buda várában.

Kétszáhatvannál is többet ejtettünk el alkonyatig, és igazán pompásan szórakoztunk! Hallottad volna nőm csengő kacagását egy-egy volltreffer (mi trollvadászok így nevezzük a telitalálatot) után! Gurgulázó kacaja betöltötte az alkonyi kommentszekciót.

Orbáni ornitológia


Fecskefészket?

Naná, hogy leverem.

Kib@szott migráns g@ci madár, befészkel a házadba. Belefosik a járdára, megb@ssza az ereszed. És amikor mindent szétbarmolt, és jönnek a szar idők, fogja a cókmókját, és elhúz Hawaiiba.

Én azt a madarat becsülöm, ami egész évben itt marad és végigszívja a telet.

A galamb meg a veréb, az igen. A fecske az dögöljön meg…! 

#mosthallottamazedzoteremben #halottorszag #agyhalottamagyar