Péterfy Gergely címkéhez tartozó bejegyzések

Az Ulpiusok nyomában – “Utas és holdvilág”- túrák Umbriában Péterfy Gergellyel

AZ ULPIUSOK NYOMÁBAN – UTAS ÉS HOLDVILÁG-TÚRA PÉTERFY GERGELLYEL (2022. május 4-9; július 13-18; október 19-24.)

Fiatal éveim meghatározó olvasmánya volt Szerb Antal csodálatos regénye, mágikus hatása azóta is eleven. Van Szerb Antalhoz némi távoli, mégis nagyon személyes kapcsolatom: nagyapám, Jékely Zoltán Szerb Antal barátja volt, sokat mesélt róla nekem ifjúkoromban. A tragikus sorsú barát, akinek szörnyű halála a huszadik század legembertelenebb korszakának és legaljasabb eszméinek örök mementója, naponta visszajárt hozzá álmaiban, versei, novellái visszatérő árnyalakja. Életem legcsodálatosabb élménye volt, amikor másfél évvel ezelőtt Todiba, Umbria kellős közepébe, az Ulpiusok városába költöztem, és végre alaposan végigjárhattam Mihály bolyongásának helyszíneit: Perugiát, az ősi, etruszk várost, a franciskánus békéjű Assisit, Norcia hegyvidékét, ahol Mihály eltévedt bolyongásában, az elegáns Spellót, Folignót, ahol Millicenttel és az angol doktorral megismerkedett, és persze Gubbiót, a halottak kapuinak városát, ahol Szent Ubaldo kolostorában sor került a sorsdöntő beszélgetésre Ervinnel. Bejártam az etruszk múzeumokat, az etruszk halálkultusz helyszíneit, megnéztem a szarkofágokat és a falfestményeket, láttam száz- és száz alakban Vanthot, a halál szárnyas istennőjét – és végigkóstoltam a környék csodálatos borait, amelyeket az etruszkok óta élveznek a Umbria lakói.
Ha van kedved, most végigjárhatod ezeket a helyszíneket velem olaszországi turisztikai partnerem, a Welcomservice, és a Liberanos Ltd. szervezésében.
Todiban lesz a szállás a Villa Luisa hotelben, ahol tavaly a nagysikerű nyári kreatív írás-táborunkat is szerveztük. Kiváló a koszt, remek a bor, csodálatos a kilátás – de ezt csak reggel és este élvezhetitek, mert napközben különbuszunkkal bejárjuk majd együtt Umbriát, és elmesélek nektek mindent, amit tudok Szerb Antalról, Umbriáról, az etruszkokról, rómaiakról, középkorról – és az umbriai borokról.
És ne feledjétek: “Folignóban nincsen Leonardo-kép; és én ugyan nem értek hozzá, de az az érzésem, hogy Leonardónak nincs is olyan képe, amelyen egy tehén, egy liba meg egy macska látható.”
Ez lesz a program (valamennyi helyszínre külön busszal):

(2022. május 4-9; július 13-18; október 19-24.)
Szerda:
érkezés 18.00 óráig a Villa Luisa Hotelbe
19.00: megbeszélés
20.00: vacsora és borozás a szállodában

Csütörtök:
9.00: reggeli
10.00: Indulás Todi belvárosába
10.15-15.00: Közös városnézés Todiban
15.00: indulás Monte Castello di Vibióba és Petroróba
15.30-18-30: Városnézés Monte Castello di Vibióban és Petroróban
19.00: Indulás vissza a szállodába Todiba
20.30: vacsora és borozás

Péntek:
9.00: reggeli
10.00: Indulás Assisiba és Spellóba
19.15: indulás vissza Todiba
20.30: vacsora és borozás

Szombat
9.00: reggeli
10.00: Indulás Folignóba és Trevibe
18.15: indulás a Cantina Roccafiore borászatba Chioanóba
19:30-21:30: borkóstólval egybekötött vacsora a Cantina Roccafiore borászatban Chioanóban (Toditól 5 kilométerre)

Vasárnap:
9.00: reggeli
10.00: Indulás Perugiába és Gubbióba
18.15: indulás vissza Todiba
20.30: búcsúvacsora és borozás

Hétfő:
9.00: reggeli, majd kijelentkezés a szállodából
————————————————————————
Napi 10-15 kilométeres gyaloglásokra készülj, rendesen be fogjuk járni a városokat és környéküket!
————————————————————————
A kirándulás ára a 2022. márciusi és májusi időpontokra 1290 Euró, a 2022. júliusi és októberi időpontokra 1390 Euró kétágyas szobában; ha egyágyas szobát szeretnél (vagy kétágyasban egyedül aludni) az márciusra és májusra 1490, júliusra és októberre 1590 Euróba kerül.

Az árban benne van a szállodai ellátás, reggeli és vacsora, a különbuszos utazások és az idegenvezetés teljes költsége, a boros este a Cantina Roccafiorében. Nincs benne az ebédek költsége (ki-ki a maga kedve szerint ebédelhet a meglátogatott városokban), és nincs benne az a költség sem, ameddig eljuttok Todiba. A Todiba jutás megszervezéséhez (közös autó, tömegközlekedési útvonalak a római repülőterekről, Flixbus menetrendjével és a vonatközlekedéssel kapcsolatos információk) tudunk hasznos tanácsokat adni.


A covid-helyzet miatt az olasz hatóságok által a beutazáshoz megkövetelt feltételeket teljesíteni kell, ez jelenleg legalább két, az EU által elfogadott oltás és az ezt igazoló okmány (és az ehhez tartozó QR-kód, az ehhez tartozó telefonos applikációba feltöltve /ún. Green Pass/) megléte.

FIGYELEM! A COVID-HELYZET MIATT AZ IDŐPONTOK VÁLTOZHATNAK.

AZ OLASZ IDEGENFORGALMI PARTNER FENNTARTJA AZ ESETLEGES ÁRVÁLTOZTATÁS JOGÁT.

Jelentkezni a szerbantaltura@gmail.com emailcímen lehet.

Őszi kreatív írás-tábor Olaszországban

Az Ulpiusok városában, az umbriai Todiban tartjuk a Péterfy Akadémia őszi kreatív írás-táborát október 21. és 26. között. Szállás és étkezés (teljes ellátással) a Villa Luisa hotelben lesz kétágyas szobákban (itt a honlapjuk: https://www.villaluisa.it ).

Online vendégünk Grecsó Krisztián író, és Sárközy Bence, a Libri igazgatója

Az Ulpiusok városában, az umbriai Todiban tartjuk a Péterfy Akadémia őszi kreatív írás-táborát október 21. és 26. között. Szállás és étkezés (teljes ellátással) a Villa Luisa hotelben lesz kétágyas szobákban (itt a honlapjuk: https://www.villaluisa.it ).

Aki egyágyas szobát szeretne igényelni, az felár ellenében megteheti. Lesz egy nagy városnéző túránk október 22-én idegenvezetővel és lesz egy boros esténk sajttal-sonkával-pizzával a Cantina Roccafiorében (honlap: https://www.cantinaroccafiore.it/en/).

A szálloda a történelmi belváros mellett van.

Online lesz fellépőnk Grecsó Krisztián író és Sárközy Bence, a Libri igazgatója.

A tábor 1290 euróba kerül– ebben nincs benne az utazás (de minden egyéb, szállás, teljes ellátás a Hotel Villa Luisaban, idegenvezetés, este borral-vacsorával a Cantina Roccafioréban benne van). Egyágyas szobát 1470
euróért lehet kérni.

Maximum 20 főt tudunk fogadni.

A tábor témája a karakter – hogyan formáljunk fő- és mellékszerepőket?

Mindenkitől várunk egy 9000 leütésnél nem hosszabb novellát, amely egy vagy
több különleges karakter köré épül.

Lesz kreatív feladat, amelyet kis csoportokban kell majd megvalósítani

Utazás egyénileg! Mindenkinek tudunk segíteni az odajutás megszervezésében; aki repülővel érkezik Rómába, könnyen eljut a Rómától 130 kilométerre fekvő Todiba busszal vagy vonattal; lehet csoportosan autót bérelni vagy közösen reptéri transzfert rendelni. Létrehozzuk a közös Messenger-csoportot, amelyben a résztvevőkkel meg tudjuk beszélni az utazást.

A program:

október 21. csütörtök

14.00 -17.00 – érkezés

19.00 – megbeszélés

20.00 – vacsora

október 22. péntek

9.00 – reggeli

10.30 – 13.00 városnézés idegenvezetéssel

13.30 – ebéd

15.00 -19.00 – ismerkedés, megbeszélés, a feladatok kiosztása, Péterfy
Gergely előadása

20.00 – vacsora

október 23. szombat

9.00 – reggeli

10.00 – 12.30 – közös munka

13.00 – ebéd

14.00 -15.00 – csoportmunka

15.30 – 17.00 – közös munka

17.00 – 19.00 – beszélgetés Sárközy Bencével

20.00 – vacsora

október 24. vasárnap

9.00 – reggeli

10.00 – 12.30 – közös munka

13.00 – ebéd

14.00 -15.00 – csoportmunka

15.30 – 19.00 – közös munka

20.30 – borkóstolás és vacsora a Cantina Roccafiore pincészetében

október 25. hétfő

9.00 – reggeli

10.00 – 12.30 – közös munka

13.00 – ebéd

14.00 -15.00 – csoportmunka

15.30 – 17.00 – közös munka

17.00 – 19.00 – beszélgetés Grecsó Krisztiánnal

20.30 – vacsora, búcsúest, csoportos projektek bemutatója

október 26. kedd

9.00 – reggeli, majd elutazás

Jelentkezni a peterfy.academy@gmail.com
emailcímen lehet, a tárgymegjelölésbe kérjük beírni: UMBRIA
 OKTÓBER

Jelentkezési határidő: 2021. szeptember 20!

Szász hazám

Éppen fél év telt el azóta, hogy eljöttem Magyarországról.

Délután, ahogy  Szent Bernát hársfájának dőlve süttettem magam a koratavaszi napfénnyel, aztán hazafelé sétáltam a Montesantóról, azon gondolkodtam, hogy ez a fél év minden kétséget kizáróan életem legboldogabb féléve volt, újjászületés – te jó ég, már a hanyadik az életemben.

És ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy az első mondat, amit a kivándorlásról olvastam, a Winnetou kezdőmondata volt: „Nem akarom részletesen elmesélni, mi késztetett arra, hogy szász hazámat fiatalon elhagyjam, és 18..-ban Amerikába menjek szerencsét próbálni; a szülői ház nyomasztó szegénysége, az akkori politikai viszonyok – mindez érthetővé teszi, hogy nem volt kedvem otthon maradni, de mi tagadás, része volt benne a fiatalos kalandvágynak is.” Szentgyörgypusztán, egy téli délután, a szőnyegen hasalva olvastam, emlékszem a borító tapintására, a ronda, olcsó, sárga papírra, amelyre nyomtatták, a garamond betűkre, amelyeket néha felismerhetetlenségig roncsolt a festékhiány, és a borzongásra, hogy mondatból micsoda végtelen távlat árad.

El lehet menni. Nem kell itt rostokolni. Vár a Henry-puska. Ott lehet hagyni szász hazámat.

Újra és újra nekifutva, ízlelgetve olvastam; ez a „szász hazám” különösen tetszett, Vörösmartysan csengett, magyarhazámosan, mágnesesen, és volt benne szépen vibráló feszültség a „politikai viszonyok” és a „fiatalos kalandvágy” közé ékelve, mintha nem lenne elég indok arra, ha valaki a szegénység és a rendszer elől lelép, hanem némi kárhoztatandó kalandvágy is kellene hozzá. Tetszett ez a finoman adagolt bűntudat.

Tompán és távolról szivárgott bele ebbe az első, Winnetou-olvasatba mindaz, amit a családi beszélgetések közben, a felnőttek elharapott félszavaiból felcsipegettem, hogy a „rendszer” szar, és hogy nem vagyunk jó helyen itt, ahol vagyunk, Visegrádon és Budán, nem itt kellene lenni, hanem valahol máshol. X disszidált, Y disszidált, Z azt üzeni W-n keresztül, hogy majd akkor jön haza, ha kimentek az oroszok.

Az oroszok ugyan kimentek, de a lelkekben ott maradtak. Az 1949-1989 közötti időszakot, a „létező szocializmust”, a „gulyáskommunizmust” Magyarországnak nem sikerült kiheverni – hogy a járvány-sújtotta időkhöz illő hasonlatot mondjak: az utóhatások és későbbi szövődmények súlyosabbnak bizonyultak magánál a betegségnél.

Amúgy jó itt az Újvilágban, szépek a bölények és szelídek az indiánok.

A napok rendje

Délelőtt rendszerint a konyhában írunk így ketten. Versenyt csattogtatjuk a billentyűket, ha valaki egy nagyon hosszú sorozatot nyom, irigykedve megkérdezzük: mi ment ilyen jól…? Aztán röhögünk. Telefonhívás jön, Éva szervezkedik a lányokkal, közben persze kimegy, rám csukja a konyhaajtót, hogy ne zavarjon. Aztán bejön a gépéért, miközben még mindig telefonál, átmegy a hálóba a kisasztalához. Elunom a konyhai perspektívát, átmegyek a nappaliba (ez egy szűk kis utcára és egy hátsó kertre néz, ahol fehér rózsák nyílnak), ott folytatom az írást. 11 körül már elég meleg van, felmegyek a tetőteraszra, baseballsapkát veszek, hogy egyáltalán lássam a monitort a napon, és süttetem magam, miközben dolgozom. Éva is feljön, már nem hozza a gépét, nyújtózkodik, aztán lehever napozni, már eleget írtunk, te mit sportolsz ma? Vacillálok, hogy futni menjek, vagy bringázni, vagy felmenjek kosarazni az etruszk akropoliszra vagy csak fekvőtámaszozzak inkább a teraszon. Éva mindig ugyanazt az útvolnalat járja be, a maga 9 kilométerét kelet felé a hegygerincen a Collevalenza felé vezető úton, ahol a kertfalakba a római sírok köveit építették és a kertekben már ilyenkor, március elején sarjadnak a zöldségek. Én, ha biciklizés mellett döntök, elmegyek valamelyik környékbeli várba, „borgo”-ba (így vált olasszá a longobárdokkal érkezett Burg szó), ha elfáradok a hegymenetben, leheverek egy olajligetben. Visszafelé bemegyek vásárolni valamit vacsorára vagy holnapra, veszek egy palack bort, egy darab ördöghalat. Délután vagy tanítunk, vagy megint írunk, miközben elkészül a sütőben az ördöghal és kinyílik hozzá a bor.

Kitömött barbár hangjáték

Ha lehetőséged van, támogasd ezt az oldalt!

A Péterfy Gergely weboldal támogatása.

1 000 Ft

Péterfy Gergely regényének rádióváltozata
Nézőművészeti Kft. hangjátéka.
Török Sophie: Katalin Simkó
Kazinczy Ferenc: Kovács Krisztián
Angelo Soliman: Nagypál Gábor
Magdaléna: Rusznák Adrienn
Bába: Dóra Nagy
Jozefa: Gáspár Janka
Born Ignác: Scherer Péter
von Thüngen: Rusznyák Gábor
Stütz: Bálint Jaskó
Eberle: László Katona
Thaller: Mucsi Zoltán
Albert: Rába Roland
Fogalmazo: Molnár Gusztáv
Sonnenfels báró: Kálmánchelyi Zoltán
Hägelin: Bercsényi Péter
Lichtenstein: Albert Márkos
Közreműködött:
Flora Fabri csembalón, Kováts Gergő fúvós hangszereken, Márkos Albert csellón, valamint Porteleki Áron ütőhangszereken.
Zenéjét szerezte: Márkos Albert
Rendezte: Rusznyák Gábor
Péterfy Gergely regényét rádióra alkalmazta: Cseicsner Otília
A hangjátékot Cseicsner Otília, Gyulay Eszter, Kulcsár Péter és Rusznyák Gábor készítette.
Készült a Magyar Rádió 20-as stúdiójában, 2020-ban.

ELSŐ RÉSZ:

MÁSODIK RÉSZ:

Csak semmi fogadalom

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert úgysem tartom be őket. De ha még be is tartanám, akkor sem újévkor fogadnék meg valamit, hanem abban a pillanatban, amikor a felismerés belém csap, hogy változtatnom kell az életemen; ilyen érzés azonban az utóbbi években egyáltalán nem tört fel belőlem – vagy azért, mert túlságosan konok és önelégült vagyok, vagy az életmódom annyira tökéletes, hogy már nem érdemes rajta korrigálni. Most azonban tényleg változtatni fogok valamin (de ezt se most döntöttem el, csak most jutott eszembe, hogy beszámolok róla Nektek); mégpedig azon, hogy – legalábbis ami az írást illeti – kiiktatom az életemből a számítógépet, és a következő regényem kézzel fogom megírni. Már be is szereztem hozzá két szép füzetet (a többivel majd meglepem magam, ha ezeket teleírtam), a kedvenc zöld tollam és tintám már régóta hadrendben áll, csak mostantól nem csak dedikálásra fogom használni őket. Egy ideje észre vettem, hogy egyre szívesebben írok tollal, és meglepett, milyen más így a viszonyom a szöveghez, amelyet létre hozok. Van benne valami amatőr botladozás, valami civil szégyenlősség; a szöveget majdhogynem csak én tudom elolvasni, a betűim annyira távol állnak az iskolai kézírástól, ettől az egész sajátosan exkluzívvá válik, intimmé és bensőségessé. Mintha csak önmagamnak szólna, vagy legalábbis azoknak, akik a legközelebb állnak hozzám. Ha számítógépen írok, olyan, mintha már a megírás pillanatában nyilvános lenne minden szavam. Anélkül, hogy észre vettem volna, a kurzor nyomában keletkező digitális betű az online tér nyilvánosságával forrt össze; a megszületése pillanatától kezdve megosztott tartalom, ami a virtuális A4-es lapon áll. Egyetlen pillanatig sem az enyém, még akkor sem, amikor az eszembe jut, mert tudom, hogy milyen alakban fog materializálódni – hogy születésétől kezdve immateriális. Mintha a gyereked eleve hologramnak születne, kezdettől avatárt teremtenél. A kézírással a szöveg egyszerre kikerül a szövegszerkesztés nagyipari, globalizált folyamataiból és visszakerül az elidegenedés előtti állapotba – még meg kell küzdenem azzal az érzéssel, hogy most így olyan, mintha nem is „irodalmat” írnék (de utálom ezt a szót), hanem valami furcsa, sosemvolt, botladozó, kísérleti, civil magánszöveget. Olyan ez most kicsit, mint a mítoszokban és a mesékben, mikor elmúlik a varázslat, és a hős újra ráismer a világra, amelyhez tartozik. Csak remélni tudom, hogy ez a világ még csakugyan létezik, és nem egy másik, csak épp ellentétes előjelű varázslat rabja válok éppen.

A negatív kritikáról

Mindenki azt hiszi, hogy álságosan megjátszom magam, amikor azt mondom, hogy nagyon fontosnak tartom a negatív kritikát. Pedig – mint mindent, amit mondok – ezt is mélységesen komolyan gondolom. A negatív kritika, főleg, amely személyes utálatból és zsigeri ellenszenvből ered, felér a legnagyobb dicsérettel. Miért? Mert zsigeri. Mert azt mutatja, hogy amit csináltunk, az valami elementáris és megkerülhetetlen. Senki sem utál valamit, aminek nem tulajdonít jelentőséget: azt legfeljebb unottan piszkálja, mint napközis a paradicsomos káposztát.

Aki mindenkinek tetszik, senkinek sem tetszik igazán. Most megkíméllek titeket az idevágó langyos bibliai idézetektől és latin bölcsességeket sem tolok le a torkotokon, pedig van egy bőröndnyi, de azért gondoljátok meg, mégiscsak lehetetlenség, hogy bizonyos emberekből ne váltsunk ki ellenszenvet. Nekem, bevallom, egy csomó ember zsigerileg ellenszenves, meg nem tudnám mondani, miért, egyszerűen csak taszítanak, és kész. Ugyanígy van a könyvekkel – legalábbis azokkal, amelyeknek van határozott karakterük és nem a szürke zónában surrannak a fal mentén, ahol a se nem ilyen, se nem olyan dolgok szoktak. Némelyik rokonszenves, némelyik pedig taszít. Szóval fontos, hogy ne tetsszen az ember azoknak, akik neki sem tetszenek – mondjuk az már kellemetlen, ha nem harmonizálunk, és az ember mintegy hoppon marad az ellen- – rosszabb esetben pedig a rokonszenvével. És ez az első olyan mondat az életemben, amelyben egymás mellett legálisan szerepel egy gondolat- és egy elválasztójel.

Braun Antal vállfája

Új regényem, A golyó, amely megölte Puskint egyik szereplője Braun Antal tapolcai ruhanagykereskedő, ő építi Herkulesváron a villát, „ahol öreg napjait kamarazenéléssel akarta tölteni, de ebben a történelem és személyesen Rudolf Höss megakadályozta”. Ebben a villában helyezik el (legalábbis a regény fikciója szerint) az ötvenes években Szépművészeti Múzeum gipszmásolattárát, s ennek az intézménynek az igazgatója a regény egyik hőse, Waldstein Péter.

Braun Antal karaktere nem fikció, ő csakugyan létezett.

Hosszú éveken át jártam Szentendrén a Bodor udvarban található edzőterembe a Bajcsy-Zsilinszky úton. Egykori borospincében volt az terem, penészes volt és nyirkos, az öltöző szűk, a zuhanyzó lepukkant, de valahogy mégis szerettem azt a helyet a város mélyén, ahol szerb borkereskedők és római szír légiósok szellemei üldögéltek a sarkokban. A szekrényekben éveken át vándorolt egy vállfa, ezzel a felirattal: Braun Antal férfi- és fiuruha nagyáruháza, Tapolcza. Szép vállfa, keményfából, szép betűkkel. Van benne anyag. Sokat szemeztem vele, szégyenkeztem, amiért a magaménak akarom tudni, mert hát ez mégiscsak lopás, de aztán győzött a bírvágy, és a táskámba tettem. Azóta a dolgozószobámban lóg, hogy figyelmeztessen az emberi gonoszságra és a történelem megfejthetetlenségére. Braun Antal neve szerepel a tapolcai zsinagóga emléktábláján, amely a városból elhurcolt és meggyilkolt 800 zsidó nevét tartalmazza. Nem tudom, megfordult-e a fejében, hogy halála után 75 évvel egy regényben fog szerepelni, s egy fiktív városban házat neveznek el róla, de remélem, nem lenne ellenére.

Ha kíváncsi vagy a regényre, vedd meg a bookline-on:

https://bookline.hu/product/home.action?type=22&id=311908&_v=Peterfy_Gergely_A_golyo_amely_megolte_

A golyó, amely megölte Puskint

részlet a regényből

Másnap reggel az öreg postás, akit az állami hivatalából már régen nyugdíjaztak, de a Braun-házba reggelenként még teljes hivatástudattal hordta a Frankfurter Zeitungot, nem akart tágítani a kapuból. A tekintetét követve Péter is a házfalra nézett, ahol vörös festékkel, hevenyészett betűkkel sebtében pingált felirat állt:

ZSIDÓ

Nehéz volt értelmezni a feliratot: Braun Antal hamvai már legalább tizenkét éve valahol az auschwitzi sárban feketélltek: Péter saját tudomása szerint egyetlen zsidó felmenővel sem dicsekedhetett. Akkor mégis ki akarhatott itt üzenni és mit? Honnan böffent most hirtelen elő ez az ősi gyűlölet és ki a célpontja? Ki őrizgethette némán, arctalanul, a békés parasztok között megbújva egy évtizeden át ezt a haragot? Miért nem volt korábban semmi jele? Egész délután ezen tanakodtak Baltazárral, anélkül, hogy bármilyen eredményre jutottak volna. Egyetlen tekintetet, egyetlen szót nem tudtak felidézni, amelyet előzménynek lehetett volna értelmezni. Megafon harsogása vetett véget a töprengésnek.

A templom előtt két nyitott platós teherautó állt meg, tetejükön magyar zászlók lobogtak, amelyekből kivágták a kommunista címert. Olga éppen iskolából tartott hazafelé, egy almát rágcsálva állt meg a tér sarkán, és csodálkozva figyelte a növekvő csődületet. Nemzetiszín karszalagos férfi állt fel a platóra, kezében hangosbeszélő.

– Magyarok! Budapesten az ávósok lövik a munkásokat! Csatlakozzatok a forradalomhoz!

A csődület egyre nagyobb lett, férfiak ugráltak fel a platóra. Asszonyok konyharuhába kötött csomagokat adtak fel, érkezett egy-egy kancsó bor, oldalszalonna. A karszalagos újabb és újabb felhívásokat intézett a falu népéhez, aztán, amikor nem érkeztek többen, a teherautók beindították a motort és a könnyezve integető hozzátartozók csoportját elhagyva elindultak Pest felé. A második teherautón Olga döbbenten ismerte fel Káli Józsefet: a szeme sárgán izzott, mint a tigrisé. Kitárt karokkal önkéntelenül is futni kezdett a teherautó után, és a könnyein át, amelyek hirtelen elkezdtek ömleni a szeméből, úgy látta, mintha Káli József is integetne neki.

November hetedikén már minden össze volt pakolva. Péter tétovázott egy darabig, hogy az egyháztörténeti könyvgyűjtemény legértékesebb darabjait ne vigye-e magával, majd úgy döntött, hogy nincsenek mentő körülmények, a lopás az lopás, amire semmilyen magasabb eszme nem adhat felmentést: elbúcsúzott hát a könyvektől és a szobroktól, és csak íróasztala Kassa óta vele tartó tárgyait pakolta össze. Olga kisbőröndje is készen állt.

Marcell már előző reggel elindult a nyugati határ felé. Amint híre jött, hogy támadnak az oroszok, az első transzporttal elküldték a bécsi rokonokhoz Hermina néni társaságában, aki előre örült, hogy végre megint elmehet majd egy normális operába és egy igazi kávéházban kikérhet egy igazi mélange-ot. Csak a lekvárjait és a dedikált Jókaikat csomagolta be, a likőröket, napernyőket és szalmakalap-gyűjteményét az ittmaradókra hagyományozta. Albert úgy döntött, hogy marad: nem hagyhatja magára a mocsárban feltámadására váró Titánt. Itt várja meg, ameddig kimennek az oroszok, és aztán azonnal repül utánuk. Egy-két hét. Maximum egy hónap. Legrosszabb esetben fél év. A kommunistáknak végük. A feleségében fel sem merült, hogy nélküle bárhová is mozduljon, így ő is itt maradt a lányával  együtt.

A regény már megrendelhető a bookline.hu oldalon. MEGRENDELEM