Elkezdődött

Magyarországon elkezdődött az erőszak eszkalálódása. Beérett a NER tíz éves munkájának gyümölcse, a tíz év propaganda megtette a hatását: az ország lakóinak jelentős hányadában sikerült lebontani az erkölcsi gátakat, azokat a védőmechanizmusokat, amelyek visszatartják az embereket attól, hogy az ösztöneinek szabad folyást engedve polgártársaik torkának essenek.

A gyűlölet – pestiesen szólva – „egy dolog”. Sokféle társadalmat sokféle gyűlölet feszít, focicsapatok, öltözködési szubkultúrák, zenei irányzatok, és úgy nagyjából minden szomszédos falul valamiért utálja, lenézi, gyűlöli a másikat. Mondjuk úgy: evolúciós okokból. (Evolúciós okokból férfi létemre mellbimbóm is van, teljesen szükségtelenül, de mindegy.)

 A politikai oldalak rajongói közti ellensznev, viták és érzelmi ellentétek is természetesek és egyidősek az emberiséggel, még ha nem is a kedvenc kulturális örökségünk – amelyek pedig ezek közül háborúba, vérontásba, népirtásba torkolltak, az emberiség krónikájának legsötétebb lapjai. A földi pokol, melyet az elaljasodottak szabadítanak a világra.

 Az, hogy valaki politikai ellentétek miatt tettlegességre, verbális vagy pláne fizikai erőszakra ragadtassa magát – elfogadhatatlan.

 A magyar társadalom egész sokáig kibírta nyílt erőszak nélkül. A nyomást egészen sokáig át lehetett terelni a fizikai erőszak felől a verbális erőszakra, a kommentelők osztották a verbális halált, fenyegettek és köpködtek és átkozódtak – ez a terelőgát most átszakadt.

Ütnek, lökdösnek, késelnek.  Egy SzFE maszkért. Egy 19. századi, mára (sajnos) érdektelenné vált íróért. És miért még majd…!? Egy szivárványos zászlóért? Vagy ha egy egynemű pár kézenfogva sétál az utcán? Ha valaki nem kormánypárti lapot pörget a mobilján? Netán ellenzéki írót olvas a villamoson?

Nem tippeket akarok adni, csak extrapolálom a minapi történéseket. És nem, nem vagyok különösebben optimista, ami a folytatást illeti: ekkora árvizeket nem lehet megállítani. A megvadult polgártársak nem fognak észhez térni, pláne, ameddig az állami propagandagépezet tüzeli, hergeli, bolondítja is őket.

Egy újabb szomorú bizonyítvány az emberiségről – nem az első, nem is az utolsó. Csak éppen nagy ár és nagy szégyen, hogy ez a majdani újabb tankönyvi példa épp Magyarországgal és épp a 21. század elején esik meg.

Lehetett volna jobb hírünk is a világban, kihozhattunk volna valami sokkal jobbat is az országból a század elején.

Na majd hátha a következőben.

(Photo: https://unsplash.com/@charlfolscher)