Anyósom (Isten áldja azt a dolgos kezét) meghozta a bejglit, a hókiflit és a Gerbeaud-t, feltettük a karácsonyi díszeket a házra, és miközben megjött a melegfront, begyújtottuk fullra a kandallót, ami reggelre olyan forróságot csinált, hogy ki kellett nyitni az ablakokat. De jól állunk, ma a lányok nekiállnak a töltött káposztának, a lazacnak és a kacsacombnak, miközben én vállalom a legnehezebb feladatot: elmegyek szaunázni. És remélem, estére, mire hazaérek, végre befagy a libazsír a máj körül. Éva már egy napja áztatja tejben, most megsütögette és megáztatta fokhagymás-paprikás libazsírban, és elverte a kezem, amikor megpróbáltam hozzápiszkálni, mert állítólag még nincs kész… Ja: és szeretem a feleségem. Ezt nagyon fontos újra leszögeznem. Szeretem, mert örök forradalmár, mert mindig ragyog a szeme, mert önzetlen és bátor, mert szép és okos. Mondjuk azt nem értem, hogyan bír elviselni de ezért is szeretem. Mert olyan titokzatos.