Hogy milyen lesz az idei év? Mint egy rémálom egy iskolában.
A tahó klikk az osztályban idén is uralkodni fog: megy tovább a shaming és a bullying, a megalázás és a megszégyenítés. Idén is zaklatni fogják azt, aki szegény, aki cigány, aki meleg és aki könyveket olvas, vagy csak egész egyszerűen nem partner a tahóságban. A tahó klikk továbbra is kereszténynek fogja tettetni magát: ahogy arra jön az igazgató, rém ájtatos arcot vágnak és keresztet vetnek. A vécében meg titokban tolják a kokaint és a piát. De tudjuk, hogy az összes ilyen klikk uralma addig tart, ameddig a zaklatás és a megszégyenítés áldozatai rá nem jönnek, hogy össze kell fogniuk: a könyvmoly a cigánnyal, a meleg a szegénnyel, és így tovább. Akik amúgy hajlamosak kölcsönösen utálni egymást, mert abban reménykednek, hogy a másik még így is nagyobbat szív, mint ők, és attól félnek, ha összefognak egy másik vesztessel, ezzel tovább rontanak a helyzetükön. Meg hát minden áldozat hajlamos elhinni, hogy végső soron rászolgált arra, hogy szivassák. Végülis tényleg cigány, meleg, szegény, könyvmoly, vagy valami ilyesmi. Az erőszakban az a legfélelmetesebb, hogy az áldozatok többsége csak úgy képes túlélni, ha azonosul az erőszaktevő szempontjaival. De a legnehezebb mégis mindig azokat meggyőzni, akik nem áldozatok ugyan, de nem is elkövetők: övék a legféltettebb kincs, a függetlenség látszata. Akik büszkék arra, hogy nem szörnyetegek, de nem is lúzerek. Őket kell meggyőzni arról, hogy ha sosem akarnak a tahókhoz csatlakozni, sem pedig áldozattá válni, ezt csak úgy engedhetik meg maguknak, ha harcba lépnek a megszégyenítettek oldalán. Az idei évnek erről kellene szólnia.
Péterfy Gergely 
Tisztelt Péterfy Gergely,
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a cikkeit, hiszen nagyon sokszor úgy érzem, mintha tükröt tartana. Igyekszem úgy élni és úgy gondolkodni, hogy ebbe a tükörbe bele tudjak nézni és görbe változatát oda tudjam mutatni annak, akinek szól. (Hű, ez a mondat stilisztikai szempontból kissé sántít….elnézést érte).
Szóval egy kicsit lúzernek gondolom magam, hiszen hét határon át futottam, hogy ne legyek könyvmoly, szegény vagy valami ilyesmi. Futottam, otthagyva a biztos egzisztenciám, szerető családom, és magam mögött hagyva önbecsülésem is. Azóta hat év telt el. Azóta szinte egyszer sem néztem vissza. De ahogy telnek az évek, egyre erősödik bennem, hogy itt, Angliában, lehet hogy nem tartozok a lúzerek közé, de hiányzik hogy kiabáljak, hogy elmondhassam mennyire szörnyetegek azok akik idáig kergettek és mindent megtennék, hogy ne legyenek lúzerek. Nem vagyok otthon….sehol de addig nem is leszek, amíg Magyarországon nem lehet szabadon gondolkodni, nem lehet szabad véleményem, nem én dönthetek saját életemröl…..hanem a dicsőséges nagyurak.
Várom a percet, amikor megint hazamehetek….de amíg itt vagyok itthon, csak belül sírok és kérdezem: How can I help?
Reka
KedvelésKedvelés
Szia Gergely, ikerfiaim egyikét el kellett hoznunk egy egyébként nagyszerű fővárosi gimnáziumból, mert bullyingolták. 2 és fél hónap alatt teljesen leépült az önbecsülése, sérült a személyisége. Szörnyű, hogy szülőként a legjobbat próbálod adni, a gyerek nyelveket beszél, olvas, tájékozott, önkéntes munkát is végez velünk, nyitott és barátságos és emiatt válik célponttá.
KedvelésKedvelés